1. fejezet

A hold magasan járt az égen, s kis fénnyel világította be az erdőt, a meleg nyugatias szellő lágyan simította végig a fák koronáját. Az erdő tisztásain sok állat pihent, legelt és fürdött a hold fényében. Fülledt nyári éjszaka volt. Az őzgidák a tisztás szélén játszottak, mikor felkapták fejüket és egy gyors szökkenéssel már el is tűntek az erdő rejtekében. Ekkor egy magas barna férfi bukkant ki a tisztás szélén. Barna haja válláig ért mely eltakarta arcát, ruhája rongyosra kopott, oldalán kard lógott, hátán kerek fapajzsot viselt. Sietősen átfutott a szemben lévő bozótosba és hasra vágta magát, s ebben a pillanatban 3 fekete csuklyás alak lépett ki a mezőre. Az arcuk nem látszott, de úgy tűnt mintha a levegőben szaglásznának. Egymás felé fordultak mint akik szót szeretnének váltani. Csend volt. A 3 alak elővette fegyvereit majd megindult a bozót felé ahova a barna férfi bújt.

A nap lassan felkelt ágyából és beterített fénnyel az erdő egészét. A tisztáson két férfi volt, az egyik hátán feküdt a másik felette guggolt. A guggoló minden bizonnyal erdei tünde, ruházata és hegyes füle erre utalt. A fekvő férfi a barna sudár ember volt és nem eszmélt. A guggoló férfi vízzel locsolta le a fekvőt. Kezdett magához térni.

- Kit tisztelhetek benned ?- kérdezte a tünde.

- Hol vagyok, mi történt?- érdeklődött ijedt hangon a barna ember.

- Az erdőm tisztásán jársz s üldözőid elűztem.

- Redegart vagyok délről!

- Aranyhajú Grindfold a nevem, ennek az erdőnek vagyok az ura és vigyázója. - felelte.

- Köszönöm neked Grindfold.

- Kik voltak ezek és mit akartak tőled?

- A sötét úr, Khurill szolgái, el akarták tőlem venni azt az üzenetet amit e erdő urának hoztam Buzogányból.

- Az erdő urát meg találtad. - mondta Grindfold.

- Igen – szólt halkan Redegart, s egy papírt húzott ki a köpenye alól. Átnyújtotta a tündének. Grindfold kibontotta és felolvasta:

A segítségedet kérem mert a városunk ostrom alá vette Khurill a sötét úr. Kérlek siess mert erőnk fogytán van.

                                                                       Burin fia Bard

                                                                  Buzogány város ura

- Nincs sok időnk azonnal indulnunk kell. Elvezetlek otthonomba az erdőtündékhez. – szólt Grindfold s felhúzta Redegartot. Lassan elindultak s bevették maguk az erdőbe. A madarak fütyörésztek, kevés fény jutott el a lombok alá. Egy-két óra gyaloglás után hirtelen házak bukkantak ki előttük. Begyalogoltak a kis falu közepéig ahol egy hatalmas fa lombkoronájára cifra lakóházat építettek.

- Ez az én otthonom, most menj és pihenj le. Pirkadatkor felébresztelek mert másnap tanácsot ülünk, hogy mitévők legyünk. A testvérem elvezet a szállásodra. – mondta Grindfold és elindult a fa törzsén fel a házába. Redegastot elkísérték takaros kis házához. Belépett az ajtón s rögtön az ágy felé vette útját, hogy kipihenje az út fáradalmait.

Másnap reggel korán keltették. A reggelit ágyba vitték neki. Csupa finomság várt rá. A finomságok ellenére gyorsan reggelizett meg mert izgatta a tanács. A reggeli után elkísérték Grindfold házába. A ház mint már említettem egy fára volt építve. Nagy faragott falépcső vezetett a bejárathoz. Takaros kis szobába léptek be. A szoba közepén egy asztal állt, sokan ülték körbe. Tündék, törpök és emberek. Grindfold az asztalfőn ült. Redegartnak megmutatták a helyét és leültették.

- Mint már sokan tudjátok azért tartunk tanácsot, hogy megvitassuk Buzogány ügyét. – mondta Grindfold. Az asztalnál ülők sustorgásba kezdtek.

- Látjátok sokan össze gyűltünk e kérdés megvitatásában. Gart és Belt Kardból, Goron és Garan a törp tárnákból és Redegart Buzogányból.